
Reggelente, mielőtt suliba mennénk, rituálé lett belőle, hogy együtt megtisztítjuk a ház környékét minden zombitól. Zombiztos, így szoktuk hívni. Ettől a játéktól féltünk a legjobban az anyjával. Ismerősök, szülők és a baráti kör régóta állította, hogy minden családban vannak fura szokások, de hogy mi az utcára visszük ki a fura szokásunkat, az a legfurcsább. Szóval régóta nem érdekelt a véleményük. De a zombiirtástól kicsit féltünk azért még mi is. Pont abban a korszakban van a gyerek, amikor már mocorog a fantáziája, de még nem mindig érez rá a különbségre a valóság és a fantázia között. Mivel a suliban több osztálytársától is látta a zombivadászatot, és sértette a büszkeségét, hogy pont ő nem játszhat vele, ezért itthon közölte, hogy zombit akar írtani. Hiszen Ő az, akiből bárki lehet, aki csak lenni akar - ezt mi szoktuk neki játék közben mondogatni, hogy noszogassuk a kicsit félszeg drágaságunkat.